Elhunyt dr. Varga-Haszonits Zoltán meteorológus, egykori munkatársunk

Varga-Haszonits Zoltán 1933. július 4-én született Kónyban. Középiskolai tanulmányait a győri Révai Miklós Gimnáziumban végezte, ahol 1951-ben érettségizett. Az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Természettudományi Kar meteorológus szakán 1955-ben szerzett diplomát. Diplomamunkájának címe: „A Duna-Tisza köz területi csapadékviszonyai”. Az Országos Meteorológiai Intézetben helyezkedett el, egyetemi doktori disszertációját 1963-ban védte meg "A talajművelés hatása a talajhőmérsékletre" címmel. A földrajztudományok kandidátusa fokozatot „Agroklimatológiai modell az őszi búza fenofázisainak meteorológiai jellemzésére” (1973) című disszertációval szerezte meg.

Az MTA doktora fokozatot 1993-ban nyerte el, 1991-től tanszékvezető egyetemi tanár volt a Mosonmagyaróvári Egyetem Mezőgazdasági és Élelmiszertudományi Karán.

Kutatási területei: az éghajlati változékonyság és a termesztett növények; hazánk agroklimatológiai erőforrásainak feltárása és elemzése; az éghajlat és az agroökoszisztémák.

Szakirodalmi tevékenysége igen kiterjedt, szakkönyvek, egyetemi tankönyvek és szakpublikációk szerzője.

Több állami kitüntetés birtokosa, a Magyar Meteorológiai Társaság Steiner Lajos emlékéremmel (1979) és Berényi Dénes Díjjal (1994) ismerte el szakmai tevékenységét. A környezetvédelmi miniszter 2001-ben Schenzl Guidó Díjban részesítette.

2017-ben a Légkör folyóiratban megjelent interjúban Varga-Haszonits Zoltán, vagy ahogy közvetlen kollégái hívták "VHZ" többek között így nyilatkozott:

Néha leballagok a Balaton partra, leülök egy padra, nézem a tavat, a túlparti dombokat. Végiggondolom az életem: a Horthy rendszerben születtem és voltam gyerek, aztán jött a Szálasi rendszer, aztán a háború után egy-két év demokrácia, majd 1948 és 1956 között a Rákosi rendszer, 1956-ban a forradalom, 1957 és 1989 között a Kádár rendszer, majd 1989 után ismét demokrácia. Az életem több mint 80 éve alatt hat rendszerváltás volt, egy világháború ment rajtunk keresztül, s megéltünk egy forradalmat. Ez alatt különböző eszmék befolyásolták az életünket, a rohamosan fejlődő technika rányomta bélyegét a mindennapjainkra, változtak a vezetőink, változtak a munkatársaink, változott minden. Hérakleitosz görög filozófus jutott az eszembe, aki azt mondta: „minden változik.” „Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni.” Igen, a mi életünk folyamatos változás volt. Ebben a folyamatos változásban – úgy gondolom – az volt a legfontosabb, hogy az ember végezze a munkáját, gondoskodjon a családjáról és megőrizze emberségét.